A három kismalac és a farkas

Nem is tudtam, hogy ez angol mese, persze lehetett volna sejteni a végén felbukkanó fortyogó teavízből. Az eredeti mesében van még három ember is, aki segít felépíteni a malackáknak a házukat, de az egyszerűség kedvéért azt én kihagytam. És mivel az út szélén nemigen találni téglát, így a téglaházból kőház lett. Segítségképpen itt az átírt bábozható szöveg:

A három kismalac és a farkas

Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. 

Egy nagy rétre érkeztek. Az első kismalac talált az út mellet egy köteg szalmát. Sárból és a talált szalmából épített magának házat. 

Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. 

Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak beértek egy nagy erdőbe, ami tele volt kidőlt fával. A második kismalac a fából deszkaházikót épített az erdő közepén.

Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. 

Most már csak a harmadik kismalac ballagott tovább. Hamarosan felért egy hnagy hegyre. Ott a hegyen kőből épített magának házat.

A három kismalac boldogan élt a három házikóban. 

De egyszer csak arra tévedt a lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, és csúnyán kiabált:

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

Reszketett a kismalac, de azért hetykén kiáltotta a farkasnak:

- Lompos farkas, fekete! Engem ugyan nem kapsz be!
A farkas tépte, marcangolta a házikót, de mire szétszedte, a kismalac a hátsó ajtón át elmenekült a deszkaházikóban lakó testvéréhez. 

A farkas hamarosan a deszkaházikó elé ért.

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiabált hetykén a második kismalac, és a testvérével együtt elmenekült a hátsó ajtón a kőházikóba.

A farkas hamarosan odaért, és csúnyán kiabált:

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiáltotta hetykén a harmadik kismalac, és nyugodtan leült a testvérei mellé.

A farkas fölmászott a házikó tetejére, s a kéményen át beugrott a szobába. Csakhogy a tűzhelyen hatalmas fazékban lobogott, forrt a víz, és a mérges, lompos farkas a kéményből egyenest a forróvizes fazékba pottyant. A kismalacok meg gyorsan egy nehéz vasfedőt tettek a fazékra, aztán egymásba kapaszkodva táncoltak és énekeltek:

- Lompos farkas, fekete, minket ugyan nem kapsz be!

A három kismalac azóta is boldogan él, vasárnaponként meglátogatják egymást, és olyankor jókat nevetnek a pórul járt farkason.