Ez elmegy cseresznyét szedni...

Ez elmegy cseresznyét szedni,

Ez felmászik a fára,

Ez megrázza,

Ez felszedi,

Ez a kicsi mind megeszi. Hamm! 

Hüvelykujjam almafa...

Hüvelykujjam almafa,

Mutatóujjam megrázta,

Középső ujjam felszedte,

Gyűrűs ujjam hazavitte,

Kicsi ujjam mind megette,

megfájdult a hasa tőle. 

Ez elment vadászni...

Ez elment vadászni,

Ez meglőtte,

Ez hazavitte,

Ez megsütötte,

Ez az icike-picike mind megette.

Kerekecske-dombocska

Itt szalad a nyulacska! (itt megcsikizzük a babát) 

A három kismalac és a farkas

Nem is tudtam, hogy ez angol mese, persze lehetett volna sejteni a végén felbukkanó fortyogó teavízből. Az eredeti mesében van még három ember is, aki segít felépíteni a malackáknak a házukat, de az egyszerűség kedvéért azt én kihagytam. És mivel az út szélén nemigen találni téglát, így a téglaházból kőház lett. Segítségképpen itt az átírt bábozható szöveg:

A három kismalac és a farkas

Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. 

Egy nagy rétre érkeztek. Az első kismalac talált az út mellet egy köteg szalmát. Sárból és a talált szalmából épített magának házat. 

Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. 

Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak beértek egy nagy erdőbe, ami tele volt kidőlt fával. A második kismalac a fából deszkaházikót épített az erdő közepén.

Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. 

Most már csak a harmadik kismalac ballagott tovább. Hamarosan felért egy hnagy hegyre. Ott a hegyen kőből épített magának házat.

A három kismalac boldogan élt a három házikóban. 

De egyszer csak arra tévedt a lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, és csúnyán kiabált:

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

Reszketett a kismalac, de azért hetykén kiáltotta a farkasnak:

- Lompos farkas, fekete! Engem ugyan nem kapsz be!
A farkas tépte, marcangolta a házikót, de mire szétszedte, a kismalac a hátsó ajtón át elmenekült a deszkaházikóban lakó testvéréhez. 

A farkas hamarosan a deszkaházikó elé ért.

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiabált hetykén a második kismalac, és a testvérével együtt elmenekült a hátsó ajtón a kőházikóba.

A farkas hamarosan odaért, és csúnyán kiabált:

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiáltotta hetykén a harmadik kismalac, és nyugodtan leült a testvérei mellé.

A farkas fölmászott a házikó tetejére, s a kéményen át beugrott a szobába. Csakhogy a tűzhelyen hatalmas fazékban lobogott, forrt a víz, és a mérges, lompos farkas a kéményből egyenest a forróvizes fazékba pottyant. A kismalacok meg gyorsan egy nehéz vasfedőt tettek a fazékra, aztán egymásba kapaszkodva táncoltak és énekeltek:

- Lompos farkas, fekete, minket ugyan nem kapsz be!

A három kismalac azóta is boldogan él, vasárnaponként meglátogatják egymást, és olyankor jókat nevetnek a pórul járt farkason.

Jönnek a szörnyek!

Már épp itt az ideje annak, hogy a blog egy kicsit felfrissüljön, és kapjon egy pár bejegyzést...

Mostanában délelőttönként elég nagy támadásnak vagyok kitéve, ugyanis megérkeztek a szörnyek! (Ez konkrétan azt jelenti, hogy a fiam lefülelte a polcon már hónapok óta lapuló ujjbábos könyvet, amit nem sokkal a születése után kapott - én meg addig rejtegettem a kezdetben mindent megrágicsáló gyerek elől, amíg jól el is felejtődött.)
Reggelente ezek a szörnyek nem igazán csikiznek, vagy cirógatnak, inkább morognak az én szép gyerekem ujjain. Általában berekedésig. Amikor már nem jön ki hang a torkán, akkor már csak vicsorogni próbál hangtalanul, ami leginkább vigyorgásnak felel meg, és rettenetesen vicces.

Végülis jót tesz a bábozás, megmozgatja a fantáziát, segíti az érzelmek kifejezését, növeli a szókincset. Állítólag. Egyelőre nem a fantázia mozog, hanem én, ahogy menekülök a szörnyecskék elől. Érzelem? Hát én is vicsorognék ennyi fogsor láttán. A beszédet meg hagyjuk.

Féltem a fiam hangszálait, úgyhogy elhatároztam, mivel a diavetítés és a gyurmázás mellé tökéletesen passzol a bábszínházasdi, igazi bábokra fogok szert tenni és az igazi mesék remélhetőleg leváltják majd ezt a szörny-őrületet. 

Körülnéztem a "piacon", de rettenetes ujjbáb-ügyben a felhozatal. 

A legjobb példa erre az IKEA (amit egyébként kedvelek), ahol a szerencsétlen szülő két kollekcióból tud választani. Az állatos még hagyján. Azzal valami egészen globális mesét elő is lehetne adni  kontinenseken átívelő magasságokba emelkedve, ugyanis másképp biztos nem találkozhatna a pandamaci a tigrissel, meg a rénszarvassal. 

Van a "folk" névre hallgató kollekció is, aminek gyakorlatilag semmi köze a népies motívumokhoz. Ebben teljesen jól megfér egymás mellett a szemüveges répát hámozó szakács és a mikulás, vagy a sárga hajú tűzoltó néni egy csomagban. Mellettük egy kék búvár, egy fekete hosszú kabátos rosszarcú alak, igazi babarózsaszín balerina és egy fehér szellem is. Totál gáz. 

Na, az a szülő, aki ebből a társaságból egy igazi Piroska és a farkas-t előad, azt meghívom egy köröm-pörire. Az jár érte.

  

Úgyhogy marad a házi barkács megoldás. A legújabb projekt úgy tűnik, hogy az ujjbáb-készítés lesz. Ehhez még a blog címe is passzolhatna: Mese Bábbal. Még egyelőre nem írom át, kíváncsi vagyok meddig tart a lelkesedés :)

Most, hogy már menthetetlenül belekeveredtem a bábozásba, komolyan el kell gondolkodnom, hogy hol lehet a közelben 4mm-es filcet, cikk-cakk ollót és flittereket (a szemekhez) kapni. 

Az első mese a három kismalac lesz, igazán szép házikókkal és egy nagy, lapátfogú farkassal. Folyt. köv.